T-220. 2023.11.05 vasárnap

Édesapám elköltözése a mennyei honba

 

 

 

Kedves Gyerekek!

Most szeretnék-rendhagyó módon-egy családomban történt eseménnyel kapcsolatban szólni hozzátok. Előző alkalommal említést tettem édesapámról, aki az ún. ALS nevű betegségben szenvedett és az elkeseredett Jóbhoz hasonló gondolatok foglalkoztathatták. Azért nem tudom pontosan, mert már beszédje alig volt érthető, nagyon sokszor el kellett ismételnie valamit, és volt, hogy ennek ellenére sem tudtuk miről van szó. Mindig meghallgatta a honlapra feltöltött igehirdetéseket és ez utóbbit is örömmel fogadta édesanyám elmondása szerint. Ez volt az utolsó, amit ebből a sorozatból meghallgathatott, mert október 30-án este 9 óra tájban végleg elaludt, átment a halálon át szeretett Megváltójához. Isten a mi szerető jó Atyánk irgalmából megszabadította őt a további testi nyomorúságtól. Szeretném elolvasni nektek a bizonyságtételem című versét, mert úgy gondolom tanulságos.

 

Bizonyságtételem

 

 

 

Életemre visszanézve,

Istennek a nagy kegyelme,

Nem lett még korábban vége.

Az Úr oly hosszan tűrte,

Éppen ezért nem engedte,

Ne legyek én elkészülve.

 

Azt a munkát, mit elkezdett,

Sokszor csorbát is szenvedett.

Életveszélyes helyzetek,

Továbbá a nagy műtétek,

Ezen figyelmeztetések,

Eredményre nem vezettek.

 

Vadászatnak szenvedélye,

Oly sok időmet elvette.

Aláhajló szeretete,

Puskát kezemből kivette.

Mert arra a jó alapra,

Amely az Úr Jézus maga,

Sokszor csak fát építettem,

Reá zsúpfedelet tettem,

De ezt a tűz megégeti,

Ezüstből kell építkezni.

Arany, ezüst és drágakő,

Ez esetben nem veszendő.

 

Ezért az Úr bölcsessége,

Fizikai erőm vette.

Ám ezt nem oly gyorsan tette,

Szép csendesen vitte végbe.

De ami a legfontosabb,

Szellem, elme épen maradt.

 

Nehezek a mindennapok,

Jelentkeznek kihívások,

De az Úrtól vigaszt kapok

A testvérek hő imája,

Nem lett hiába elmondva.

Ha a külső egyre gyengül,

A hívő szív meg nem rendül,

Belső ember így megépül.

 

Arra kérem én az Urat,

Hátra lévő életutat,

Ezt a csodás keskeny utat,

Amely a menny felé mutat,

A hitemben megtartassak.

 

Ha pedig hamarabb jönne,

Mire megvan ígérete,

Mi a hívők reménysége,

Emeltessünk Ő elébe.

 

F. G. Perkupa, 2021. 09. 10.